A beléptető rendszerek alapvető célja egy adott területre való belépés szűrése és ezáltal a biztonság növelése. A szűrés lehet egyszintű vagy többszintű, azaz ha a védett területen belül bárki bárhová mehet akkor egyszintű, ha ezen belül is vannak fokozottabban védendő területek ahová csak meghatározott személyek léphetnek be, akkor többszintű. Működés szempontjából megkülönböztetünk offline illetve online rendszereket. A beléptető- és munkaidő nyilvántartó rendszerek használatával az alkalmazottak belépési jogai ellenőrzés alatt tarthatók, és a naplófájlok havi kiértékelésével a munkaidő kezelés adminisztrációja is elvégezhető. A beléptető rendszer fő elemei vezérlő központ, kontrollerek, olvasók, azonosító eszközök, ajtó működtető eszközök, kapuk.
A beléptető rendszer vezérlő központja jellemzően egy szerver funkciókat is ellátó számítógép, amelyen a rendszert kiszolgáló adatbázis és a működtető szoftver fut. Feladata a megfelelő adatkommunikáció biztosítása a kontrollerek és a kliens gépek között az adatbázisban tárolt információk alapján.
A kontrollerek vagy vezérlők biztosítják az olvasók kommunikációját. Ezek lehetnek egy- két- és négyajtós vezérlést lehetővé tévő kontrollerek is, illetőleg az adatkommunikáció módja szerint RS485 vagy TCP/IP kommunikációt használó eszközök. A vezérlők működhetnek online vagy offline üzemmódban is. Bármilyen kommunikációs hiba esetén a kontrollerek memóriában eltárolják, majd a helyreállás után a központ felé elküldik a memóriában eltárolt adatokat.
Az olvasó egységek igen különbözőek lehetnek az azonosítás módja szerint. Leggyakrabban a kártyás azonosítást ismerik és használják ezen belül is a proxy kártyás azonosítást. A kódkártyák egyedileg programozott kóddal vannak ellátva, a kódvariációk száma a 63 bites kódból adódóan oly magas, hogy más rendszerben való felhasználás oda-vissza kizárt. Kódkártyák pótlólag a rendszerekhez rendelhetők, az elveszett kártyák kizárhatók a rendszerből. A kódkártyák belső kódjának a megadása, a kódkártyák belső kódjának a lekérdezése és módosítása a kártyaprogramozó segítségével végezhető el. Lényeges előnye lehet ennek a leolvasási technológiának a többivel szemben, hogy az olvasókat fal mögé is fel lehet szerelni, így az olvasó nem hívja fel a figyelmet a védett átjáróra. Ne feledjük még nemrégiben a proxy kártyák megjelenése előtt is használtak vonalkódos kártyát, mágnes csíkos kártyát, illetve chipkártyát de mára ezek a technológiák elavultak. Ugyanúgy ma már egyre kevésbe használják a kódos billentyűzettel rendelkező olvasót vagy ha használnak is inkább kombinált azonosításra használják a proxyval együtt. Napjainkban egyre jobban terjednek az emberi egyedi azonosításra használt azonosítók az un. biometrikus személyazonosítással ( ujjlenyomat, arc, retina, tenyér és hang) rendelkező eszközök.
A beléptető rendszerek kontrollerei a helyszín adottságai szerint vezérelhetnek elektromos zárat, síktapadó mágnest, forgóvillát, forgókaput, lengőkaput, sorompót. Az egyik leggyakrabban alkalmazott eszköz a hagyományos elektromos zár és egyre inkább terjed el a felhasználók körében az úgynevezett síktapadó elektromágnes. A síktapadó mágnes az ajtótokba vagy az ajtótokra építhető elektromágnesből és az ajtólapra szerelt önbeálló lemezből állnak. Előnye a hagyományos elektromos zárral szemben, hogy nagyobb tartóereje van (típustól függően 60-1000kg lehet) és mindezt kis energiával képes megvalósítani. Pont az állandó feszültségigényéből adódik a hátránya, hogy amennyiben a rendszer nincs szünetmentesítéssel ellátva és a feszültség bármilyen külső hatás miatt megszűnik, úgy az elektromágnes működése leáll és az elektromos zárral ellátott ajtókkal ellentétben, szabad bejutást enged a területre. Az elektromos zárral és a síktapadó mágnessel ellátott ajtók esetében nélkülözhetetlen az ajtókeretre szerelt hidraulikus ajtóbehúzó. Segítségével az ajtó minden nyitást követően visszacsukódik és ismételten záródik. Ahol nem lehet ajtót vezérelni vagy egyszerre nagyobb létszámú vagy sűrűségű áthaladás várható ott terelősávok kialakításával egymás mellett több párhuzamosan elhelyezett forgóvillás szerkezetű félmagas vagy magas kaput alkalmaznak.
A beléptetőrendszerek egy speciális formája rendszám felismerő rendszeren alapuló főleg teremgarázsokban, mélygarázsokban, parkolókban használt videós parkolórendszerek vagy rendszám felismerő rendszerek. Ezek működésük során a videokamerák képeit feldolgozva automatikusan felismerik a behajtani kívánó járművek rendszámát. A rendszám felismerés OCR technológián alapul, azaz optikai karakter felismerésen, hasonlóan ahhoz az elvhez amit korábban a scanner-ekben is alkalmaztak. A felismert rendszám adatokat a szoftver adatbázisában talált adatokkal összeveti a szoftver engedélyezve vagy megtiltva a behajtást. A gépjárműforgalom ellenőrző rendszer egységei leggyakrabban sorompót, toló kaput, szárnyas kaput vezérelnek. A rendszám felismerő rendszerek kapcsán találkozhatunk a rendszám felismerés illetőleg rendszám azonosítás fogalmával. Nézzük mi a különbség köztük. Rendszám felismerés során csak letároljuk a DVR-n a kamerák képét, amelyen adott esetekben később visszakereshető az adott gépjármű típusa vagy tulajdonosa. A rendszám azonosítás során azonban már a rendszerbe beépített szoftver felismeri a rendszámra jellemző karaktereket, valamint azt egy adott adatbázissal összevetve azonosítja is. A rendszám felismerő rendszer sok esetben video megfigyelő rendszerrel párhuzamosan használják. Az itt alkalmazott kamerák speciális kamerák és a felszerelésük és beállításuk nagy szakértelmet igényel, gondoljunk csak a gépkocsik fényszóróira.
Amennyiben beléptető rendszer kiépítésén gondolkodik kérem vegye fel a kapcsolatot kollégáinkkal, vagy töltse ki ÁRAJÁNLAT KÉRŐ nyomtatványunkat.
